Mi lennék, Uram, szereteted nélkül?

Mi lennék, Uram, szereteted nélkül?
Egy élettelen agyag: formátlan, arc nélküli.
Hogy lettek volna napjaim lelked nélkül?
Lennének szétszórva, mint homokszem, végül.

Átöleltél, Isten, szeretettel, szomorú lényt,
Gondosan szövettél emberi ruhafényt,
Helyeztél lelkembe örökkévaló reményt,
Helyezted szívembe a Szentírás törvényt.

Megmentőm, az örök élet folyója,
Nélküled lennék homokszem rabja.
Ha nem lennél az öröm folyója,
Lennék a szomorúság golyója.

Nem látnám irgalom kegyelmed.
Bocsáss Uram! Mi lennék tenélküled?
Lennék semmi a világon, porszemet.
Szeretetedben lettem gyermeked, kincsed.


Ce-aş fi, Doamne, fără iubirea Ta?


Ce-aş fi, Doamne, fără iubirea Ta?
Un lut fără viaţă, fără formă, fără chip.
Cum ar fi fost zilele mele fără suflarea Ta?
Ar fi fost împrăștiate ca firul de nisip, în sfârşit.

Ai îmbrăţişat, Doamne, cu iubire fiinţa mea tristă,
Cu migală ai ţesut haina luminii pentru om,
Ai aşezat în sufletul meu nădejdea veşniciei,
Ai pus în inima mea poruncile Bibliei sfinte.

Mântuitorul meu, Izvorul vieţii veşnice,
Fără Tine aş fi roaba nisipului,
Dacă n-ai fi al bucuriei izvor,
Aş fi al tristeţii glonț.

N-aş vedea harul mântuirii,
Iartă-mă Doamne! Ce-aş fi fără Tine?
Aş fi nimic pe lume, un praf.
În iubirea Ta am ajuns copilul Tău, comoara Ta.