Az Úr joga
Néha úgy érzem, hogy minden szétesik,
És nem tudom, mit tehetek a menekülésig.
Haszontalannak tűnik az ima,
Fejfájást kapok, mert nincs logika.

Nem hallom a vigasztalás szavait,
Nem érzem a szerelem mondatait.
És mintha minden keserű epe lenne.
Amikor nagyon fáj a szívem, elme.

A fájdalom mélyében csendes sötétség,
Szörnyen átjárja a szívemet, agyatlan érzék.
Az imák hangja alig hallható,
Azt suttogja: "Irgalmazz, Atyám, Apó."

A csend órája csendesen szól: szünet.
A mennydörgése hangja meglep.
És a Fény bejelenti az ébredés óráját,
Az Úr karja mutatja jóságát.

Az aggodalom zűrzavara megszűnik,
Akkor, mikor az Úrban a remény gyűlik.
Néha a fájdalom hullámai jönnek.
Ne feledd, az Úrral legyőzöd őket!

Az Úr jobb keze rajtad van,
És vele legyőződ a rosszat gyakran.
A gonosz csápjai nem fognak meg,
Az Úr növeli a hitedet, ember-lélek.

www. poet. hu