Szeretet...

Egy áldozatos szerelem, egy rózsabimbó, áldás,
Az isteni vérzésből az Emberfia megérkezett.
Lent, a halál völgyében, mint egy zefír, simogatás.
A feltámadás erejével a szívben, beérkezett.

A halál tövisei meg akarták törni a csillagok felé vezető utat,
Jézus azonban meghiúsította az ellenség tervét.
Az engesztelő áldozat bűneinkért mentésbe halad.
Megfizetve van a halál ára, és részesévé tette emberét.

Az örök életre, a megváltás keresztjén keresztül, húsvét,
Jézus nem hagyta az embert bűnben, megláncolt teremtmény.
Ő, az áldozati Bárány csöpögteti a megbocsátás vérét,
Szeretetének kegyelmében az ember megszabadított lény.

Az imádság nimbusza felszáll a fénysugárra,
Ezüst, gyöngy imában csorognak felfelé.
A hálaadás ódájának felemelése, a szeretet lángja,
A csillagok összeérnek az örök élet azúrja felé.

Kortyolgatva a Szent Igét az imaoltárokon,
Hallani a Szentlélek mennyei mágnesét,
Lebegek szeretettel az asztrális sugarakon,
Az angyali szárny örömével adja reményét.

Szerelem, gyengéd és ritka végtelen csillag, illat virágban,
Töltsd meg szívemet az örökkévalóság illatával, Isten!
Mert vágyok reménnyel élni a mennyei országban.
Ahol készítettél házat számomra, Istenség kegyelmében.